Azt gondolom, itt én vagyok a(z egyik) kakukktojás. Először is: én teljesen amatőr vagyok. Soha nem tanultam fotózni, de szeretek. Nekem a fotózás örömöt ad és kikapcsol. Nem ebből élek, és valószínűleg nem is fogok. Általában úgy fotózom, hogy valami megtetszik, és feltétlenül meg akarom örökíteni, bár párszor már előfordult, hogy előre kitervelt szándékkal fotóztam. Ha mások képeit nézem, akkor sem kezdek technikai és szakmai elemzésbe, hanem egyszerűen csak a megérzéseimre hallgatok, ugyanúgy, mint amikor én készítek egy fotót.
Először édesapám adott egy Szmena típusú fényképezőgépet a kezembe, amivel a szüleimet örökítettem meg. Rendkívül rossz kép lett, de akkor kisgyerekként büszke voltam rá. Tetszett a dolog, de a gép csak igen ritkán jutott hozzám. Aztán sok év elteltével megláttam egy pályázati kiírást, amelynek témája a víz volt. Beugrott, hogy ebben a témában van egy-két használható képem, így hát beneveztem a pályázatra, és sikerült a fődíjat megnyernem. Később más témákban is sikerült helyezést elérnem, és ez az amatőr lelkesedésemet tovább fokozta.